A poliurea alkalmazások során felmerülő problémák és megoldások

A poliurea bevonatok alkalmazása számos iparágban előnyben részesül, mivel gyorsan köt, nagy a szilárdsága és rugalmassága. Azonban e rendszerek helytelen alkalmazása vagy a helytelen anyagválasztás miatt bizonyos problémák merülhetnek fel. E problémák közé tartozik a felület előkészítésének hiányossága, a nem megfelelő keverési arányok, valamint a környezeti hőmérséklet és páratartalom szabályozásának elmulasztása. Ezek a tényezők ahhoz vezethetnek, hogy a poliurea bevonat nem éri el a várt teljesítményt, adhéziós problémák léphetnek fel és idő előtti kopás következhet be. Egy másik fontos probléma a felhordás során keletkező hólyagok vagy tűszúrások. Az ilyen hibák különösen vastag rétegű alkalmazásoknál fordulnak elő gyakrabban, és negatívan befolyásolhatják a bevonat vízszigetelő képességét. A hólyagok oka általában a felületen lévő nedvesség vagy a poliurea által bezárt légbuborékok. A tűszúrások pedig akkor fordulhatnak elő, ha a felhordott poliurea réteg nem elég vastag, vagy ha a felületen lévő apró lyukak nem záródnak be teljesen. Ezenkívül a poliurea alkalmazások során fellépő problémák közé tartozik a színváltozás és az UV-állóság hiánya is. Különösen kültéri alkalmazásoknál az UV-sugárzásnak kitett poliurea bevonatok idővel elszíneződhetnek vagy elveszíthetik tulajdonságaikat. Ezért rendkívül fontos speciális, UV-álló készítmények használata és a rendszeres karbantartás.

A poliurea bevonat sikere egyenesen arányos a felülethez való tapadásával. Az adhéziós problémák általában a nem megfelelő felület-előkészítésből, a helytelen alapozó kiválasztásából vagy a felület szennyezettségéből adódnak. A felület tisztítása, szárítása és megfelelő érdesítése biztosítja a poliurea bevonat szilárd tapadását a felülethez. A felület-előkészítési szakaszban el kell távolítani az olajat, a szennyeződéseket, a rozsdát és egyéb maradványokat, és szükség esetén homokfúvást vagy kémiai tisztítást kell alkalmazni. Az alapozó kiválasztása szintén kritikus fontosságú a tapadás szempontjából. A poliureával kompatibilis, a felülethez jól tapadó és a poliurea számára is tapadási felületet biztosító alapozót kell használni. Fontos az alapozó megfelelő vastagságban és egyenletesen történő felhordása is. Az adhéziós problémák elkerülése érdekében az alkalmazás előtt ellenőrizni kell a felület nedvességtartalmát, és nem szabad nedves felületekre felhordani. Ezenkívül az alkalmazás során figyelembe kell venni a felület és a környezet hőmérsékletét is. A hideg felületek megakadályozhatják a poliurea megfelelő tapadását. A tapadási tesztek elvégzésével az alkalmazás előtt meg kell győződni a felület megfelelőségéről.

A poliurea alkalmazásokban a hólyagok és a tűszúrások képződése a bevonat esztétikai megjelenésének rontása mellett csökkentheti a bevonat védő tulajdonságait is. A hólyagok megelőzése érdekében meg kell győződni arról, hogy a felület teljesen száraz, és az alkalmazás során olyan technikákat kell alkalmazni, amelyek megakadályozzák a légbuborékok képződését a felületen. Ha nagy viszkozitású poliurea rendszereket használnak, a légbuborékok nehezebben juthatnak a felszínre. Ezért előnyben részesíthetők az alacsonyabb viszkozitású és gyorsabban kötő rendszerek. Ezenkívül a pisztoly szögének és a permetezési távolságnak a helyes beállítása is csökkentheti a hólyagok képződését. A tűszúrások megelőzése érdekében meg kell győződni arról, hogy a felhordott poliurea réteg kellően vastag. A vékony rétegek nem zárhatják le a felületen lévő apró lyukakat, és tűszúrások képződéséhez vezethetnek. Többrétegű alkalmazással csökkenthető a tűszúrásképződés kockázata. Fontos, hogy minden réteget egyenletesen és homogén módon hordjunk fel. Ezenkívül a felület érdességének csökkentésére előzetesen töltőanyag is használható.

A poliurea bevonatok kültéri alkalmazása során az egyik legfontosabb probléma a színváltozás és az UV-állóság. Az UV-sugárzásnak hosszú ideig kitett poliurea bevonatok idővel megsárgulhatnak, kifakulhatnak vagy megrepedezhetnek. Ezért kültéri alkalmazásokhoz UV-álló speciális készítményeket kell előnyben részesíteni. Az UV-állóság növelése érdekében UV-stabilizátorokat és pigmenteket adnak a poliurea készítményekhez. Ezek az adalékanyagok csökkentik az UV-sugarak káros hatásait a poliureára, és megőrzik a bevonat színét és tulajdonságait. Ezenkívül UV-védő fedőréteg is felhordható. Ez a fedőréteg megvédi a poliureát az UV-sugaraktól, meghosszabbítva élettartamát. A színváltozás és az UV-állóság problémáinak elkerülése érdekében a rendszeres karbantartás is fontos. A bevonat felületének tisztítása és időszakos UV-védő lakk felhordása megőrzi a bevonat megjelenését és teljesítményét. Különösen a napsugárzásnak erősen kitett területeken rendkívül fontos az UV-álló poliurea rendszerek használata és a rendszeres karbantartás.